Évről évre több kőolajat fogyaszt Kína

A nyersanyagéhség az ország alapvető gazdaságpolitikáját is mind nagyobb mértékben befolyásolja, sőt a jövőbeli külpolitikát is meghatározhatja.

Mozambik, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Ecuador - csupán néhány azon országok közül, amelyekkel Kína idén olajipari megállapodást kötött. Az idei év első tíz hónapjában a világ összes új, energiaiparban megkötött üzletét a kelet-ázsiai óriás jegyzi, Kína tíz legnagyobb külföldi felvásárlása szintén az ágazatban történt.

Kína energiaéhsége az elmúlt bő három évtizedben töretlen növekedést mutatott, amelyet a beruházások számának növekedése és a gazdaság robusztus bővülése táplált. Az emelkedő igényekkel a belföldi olajmező-feltárások üteme nem képes lépést tartani: Kína olajellátását jelenleg több mint 60 százalékban külföldi forrásokból kénytelen fedezni.

A folyékony arany idei behozatala a kínai nemzeti olajtársaság, a CNPC becslése szerint 289 millió tonnát tesz majd ki, ami éves szinten 7 százalékos növekedés, a 2005-ös értéknek pedig csaknem duplája. A bécsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) november végén kiadott jelentése szerint az ország az évtized végére - az Egyesült Államokat megelőzve - a világ legnagyobb olajimportőrévé válik. A kereslettel párhuzamosan ugyanakkor a jövőben sem nő jelentősen a hazai kínálat: 2020-ban a Kína által felhasznált olaj az IEA szerint 70 százalékban külföldről származik majd.

A fenti adatok is azt mutatják, hogy az olajellátás biztosítása kiemelkedően fontos kérdés a kínai gazdaságtervezők számára. A kérdés a gazdaságpolitikán túl a külpolitikai irányvonalakat is meghatározhatja a jövőben, új szövetségeseket, s új riválisokat is hozhat Kínának.

Szövetségekre mindenekelőtt Afrikában és Ázsiában tehet szert az ország. A CNPC és az orosz Rosznyeft idén júniusban rekordösszegű, 270 milliárd dolláros olajipari megállapodást kötött, amelyet Vlagyimir Putyin orosz államfő precedens nélkülinek nevezett. A szerződés értelmében Moszkva a következő 25 évben napi 300 ezer hordó olajat szállít majd Pekingnek, ezzel Oroszország válik Kína legnagyobb külföldi energiaforrásává. A két vállalat emellett Szibériában és a Távol-Keleten kezd közös feltárásokba.

Szintén precedens nélküli Kína Ecuadorral kötött idei megállapodása, melynek értelmében kölcsönökért cserébe Peking 90 százalékban rendelkezik a dél-amerikai ország olajszállítmányai felett. Hasonló megállapodást Kína korábban más országokkal, így Venezuelával, Brazíliával, Angolával és Oroszországgal is kötött már.

Kína országhatárokon kívüli olajtermelése az IEA becslései szerint 2015-re a 2011-es szinthez képest megduplázódik, és megközelíti Kuvait éves termelését, a napi 1,5 millió hordót. Ha a felvásárlások hasonló ütemben folytatódnak, az fokozódó rivalizálást hozhat a legnagyobb olajtermelőkkel, így többek közt az Arab-térség országaival, de az Egyesült Államokkal is - figyelmeztettek a kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatói egy korábbi tanulmányukban.

A külföldi partnerek számának növekedésével az olajellátás biztosítása is egyre fontosabbá válik, és ez magával hozhatja Kína nemzetközi szerepének erősödését. A szállítási útvonalak ellenőrzése a stabilitás őrévé, többek között a terrorizmus elleni harc hangos támogatójává teheti Pekinget. Az olajárak gazdaságra gyakorolt hatása emellett Kínát a szabad versenyes nemzetközi piac erősítésére is kényszeríti majd, amely egészen biztosan visszahat a hazai piaci helyzetre is, az általános liberalizáció gyorsulását hozva magával.